A magyar helyesírás azoknak az elveknek és szabályoknak az
összességét jelenti, amelyek a szavak, a szószerkezetek, a mondatok és a
szövegek helyes leírásához szükségesek. A helyesírásunk legkisebb elemi a
hangokat jelölő betűk. Ezért mondjuk a magyar helyesírásra, hogy betűíró
jellegű. Betűkészletünk a latin ábécéből
alakult ki, ezért nevezzük latin betűsnek. A magyar betűk legtöbbször a
kiejtet, hangokat jelölik, a leírt forma kevésbé tér el a kiejtéstől. Ezért a
magyar helyesírást hangjelölőnek is nevezzük.
Ezenkívül értelemtükröztető és a nyelvrendszert követő írásrendszer.
A magyar
helyesírás 4 alapelvre támaszkodik:
A kiejtésszerinti írásmód a szóelemek írásformáját
köznyelvi kiejtésük szerint tartja meg.
A szóelemző írásmód célja, hogy a toldalékos
szavakban mind a szótő, mind a toldalék felismerhető legyen.
A hagyományos írásmód nem a kiejtést tükrözi, hanem
valamilyen égen rögzült hagyományt.
Az egyszerűsítő írásmód az áttekinthetőség érdekében
bizonyos betűtorlódásokat vagy toldalékolás következtében kialakuló 3 msh-t leegyszerűsíti.
A
központozás:
Központozásnak tekinthető minden olyan írásjel, ami nem betű
vagy szám, vagy speciális szimbólum. Ilyen tehát a szóköz, a mondatvégi
írásjelek, a kettőspont, a gondolatjel, a kötőjel, az idézőjel, tágabb
értelemben pedig a bekezdés is. Célja, hogy segítségével visszakövetkeztethetők
legyenek a közlő eredeti szándékai.
Funkciója:
A központozás
egyrészt jelentéstömörítő, másrészt grammatikai funkciója van és elősegíti a
szövegértelmezését.
A
központozás, mint a szövegértelmezésének eszköze:
A
központozás segítségével állapítható meg a mondat szerkezete és a szöveg
hangértéke, hangleejtése, így a mondat modalitása. Ez azért is fontos mivel a
magyar szórendben nincs kérdő és kötött szórend. A központozás jeleinek sokszor
jelentés-megkülönböztető hatása is van. A központozás jelei nem mindig
kötöttek, elhagyásuk irodalmi eszköz is lehet.
Köszönöm szépen. Nem is "kicsi" segítség volt!
VálaszTörlés